|
jan.
10 |
19:51
Csepben a tenger, az utolsó Ságvári per margójára. A Legfelsőbb Biróság nyilvánvalóan helyesen járt el,
amikor a magyar munkásmozgalom mártirjának elfogásában hivatalból résztvevő rendőrtiszten Justizmord formájában bosszutálló 1957-es ítéletet hatálytalanitotta.
Ugyanakkor az LB ismételten és kirivóan helytelenül cselekedett, amikor a jogszerü ítélet indoklásaként olyan érvelésekbe ment be, amiknek kapcsán nem hárithatta el magától a TGM által felvetett –és a biróság kollegiumi viszontválaszában sajnos igazolt – vádat, hogy a történelmi kontinuitásnak az országot megosztó vitájában -teljesen feleslegesen - az állampolgárait megtizedelő, megszállt, züllött Horthy Magyarország legitimitásának álláspontjára helyezkedik, holott ennek a – lényegében alkotmányellenes álláspontanak - deklarására a Biróság az ítélet logikájából kényszeritve nem volt. A gyalázatos indoklással szembeni kétségbeesett és alkalmatlan tiltakozás peresitésére tett pontot a biróság, amikor –ezuttal is jogosan – elutasitotta a munkásmozgalom egy másik agg harcosának álláspontját, aki a rendőriszt felakasztásának jogosságát a saját személyiségi jogaival való élés elengedhetetlen kellékének szerette volna elismertetni. A nyilvánvalóan abszurd kérést a biróság ezuttal – a rendelkezésemre álló rövid tudósitás tanusága szerint - ezuttal korrekt indoklással tagadta meg.
0 komment
|